2016. február 28., vasárnap

DÖK elnök

Bementünk. A portán egy idős néni ült és figyelt.
-Elnézést! Megtudná mutatni merre van a titkárság?
-Persze kedves! Fel a lépcsőn és balra az első ajtó!
-Nagyon szépen köszönöm! Viszontlátásra!
-Elindultunk felfelé és befordultunk balra.
-Kopogj!
-Kopogj te!
-Az én kopogásomat nem hallják! Tudod Montery vagyok!
-Igaz... Akkor kopogok.
Bekopogtam:
-Szabaad!
Beléptem a titkárságra, ahol egy középkorú férfival találtam szemben magamat.
-Jónapot! Én Kimberly Fisher vagyok!
-Jónapot kisasszony! Kérem keresse meg a DÖK elnököt és tisztázza vele a beirtkozási dolgait. Köszönöm!
-Rendben! Viszontlátásra!
Kimentünk.
-Akkor! Megkeressük a DÖK elnököt. Kérjünk eligazítást egy diáktól! Á itt van egy! Kérdezd meg Kim!
-Ööö... Szia új vagyok és a DÖK elnököt keresem..
-Helló! A nevem Jamalyn! De szólíts csak Jamy-nek!
-Én Kimberly vagyok!
-A DÖK elnök Belvin! Keress egy szemüveges fekete hajú fiút! Amúgy a DÖK-ös teremben szokott lenni!
-És az hol van?
-Ezen a folyosón menj tovább egyenesen és a 4. ajtó lesz az. Ki is van írva azt hiszem!
-Rendben Köszi Jamy!
Tovább sétáltunk arra amerre Jamalyn mondta és számoltuk az ajtókat.
-Itt is van! Allo te kérlek maradj kint!
-Oké főnök hajrá!
Benyitottam. Egy fiú volt bent. Belvin.
-Szia! Te vagy Belvin?
-Igen én vagyok! Gondolom te vagy az új lány!
-Ja. Kimberly Fisher. Azért jöttem mert a titkárságon azt mondták hogy intézzem el veled a beiratkozásos dolgaimat!
-Akkor kezdjünk is hozzá! A lapjaid megvannak... Viszont kell még egy igazolványkép!
-Itt van!
-Na ezzel meg is volnánk! Hányadikos vagy?
-9.
-Akkor valószínűleg egy osztályba fogunk járni!
-Szuper! Hol van az osztály?
-Jobbra a folyosó végén!
-Köszi mindent!
-Szia Kim!
Kimentem és elindultunk az új oszrályom felé.





A Montery

Csörög az óra.
-Kimberly! Azonnal gyere le mert elkésel!
,,Úristen! Első nap nem késhetek!'' Elkezdtem extra gyorsan öltözni és miután ezzel megvoltam, csomagommal együtt lerohantam a lépcsőn.
-Ugye még nem késtem el?-ziláltam.
A szüleim csak mosolyogva ültek és néztek rám.
-Most mivan?
-Nyugodtan ülj le és reggelizz meg. Még csak 6:45 van.
-Hahaha! De vicces! Én meg azt hittem hogy elkések!
Azzal helyet foglaltam apa mellett és enni kezdtem a müzlimet.
-Mindent bepakoltál?
-Persze!
-Jólvan édes! Negyed nyolc körül indulj el! Nem árt ha kicsit hamarabb bent vagy!
-Rendben!
-Akkor mi mentünk Kim! Szia! Este találkozunk!
Kimentek. Reggeli után megfésülködtem és megmosakodtam.
-Azt hiszem elindulok!
-Vedd fel a nyakláncot!
-Ki van itt?-kérdeztem rémülten.
-Az én nevem Allora. Te pedig ha jól tudom Kimberly Fisher.
-Igeen. De te mi vagy?
-Az emberek többségének láthatatlan lény. Olyan vagyok mint te! Csak sokan nem látnak.
-Még mindig nem tudom mi vagy!
-Montery vagyok!
-Oké.. Nos Allora nekem sietnem kell mert suli van! Szóval szia!
-Jövök veled! Vigyázok rád és segítek neked! Ez a kötelességem! Mindig Megmondom majd hogy abban az esetben neked mi a legjobb! Érted?
-Hogyne! Akkor viszont menjünk!
-Tudod merre kell menni?
-Ja nagyjából!
Sétáltunk egy ideig aztán megérkeztünk az új sulim elé. Óriási volt és nagyon szép.



2016. február 27., szombat

Egy új élet

Helló! Én Kimberly vagyok de szólítsatok csak Kim-nek. Nos... Éppen ülök a kocsiban és naplót irok a most történő dolgokról. Költözünk. Új ház, új iskola és új élet. Nagyon izgulok. Kiváncsi vagyok milyenek lesznek az osztálytársaim. Mindjárt megérkezünk...
-Ennek elment az esze?-ordította apa a volán mögül. Majdnem egy árokban kötöttünk ki, de szerencsénkre Közép-Európa egyik legjobb sofőre vezette az autónkat igy csak közel voltunk hozzá.
-Mostmár egyenesben vagyunk... Ez az ember nem volt normális...
-Vagy csak nem volt magánál teljesen...-találgatott anya.
-Esetleg fáradt volt!-mondtam kissé hangosabban mint kellett volna.
-Huh... Mindjárt megérkezünk Kim nyugi!
-Nyugodt vagyok! Te vagy ideges!
-Jólvan kicsim elég!
-Itt vagyunk!
Apu gyorsan leparkolt a költöztetőkocsi mellé.
-Kiszállás!-kiáltottam vidáman.
Kiszálltunk és bevittük a csomagok nagy részét is. Fárasztó volt.
-Kim pakolj össze! Holnap mész először suliba!
-Rendben sietek!
És elkezdtem pakolni.
,,Füzetek:magyar, matek, biosz, föci, fizika, kémia, töri, ének, angol, Info... Kell még egy jegyzetfüzet, tolltartó és órarend...''
-Kincsem vacsora!
-Jövök anyu!
Megvacsoráztunk... Elmentem fürödni.. Elővettem a pizsamámat ami persze a csomagok legeslegalján volt..
-Első éjszaka az új otthonunkban!
-Kim! Mostmár aludj mert holnap korán kelsz!
-Jóéjt!
Vártam kb. fél órát hogy az őseim elaludjanak aztán felkapcsoltam a villanyt.
-Csodálatos ez a hely... Van itt minden ami kell! És tavasszal ültethetek növényeket... De mégis olyan.... Fura... Remélem holnap jó benyomást keltek majd az új osztákytársaimban... Biztos kedvesek lesznek....
Kipakoltam a ruháimat. Az egyik csomagban egy kis cetli volt: ,,Kimnek Mune-tól..''
a cetlihez egy apró doboz tartozott. Kibontottam: egy maci és egy nyaklánc rajta a nevemmel.
-Jaj, Mune! Jó barát voltál! Hiányozni fogsz!
És elaludtam.