A Montery

Csörög az óra.
-Kimberly! Azonnal gyere le mert elkésel!
,,Úristen! Első nap nem késhetek!'' Elkezdtem extra gyorsan öltözni és miután ezzel megvoltam, csomagommal együtt lerohantam a lépcsőn.
-Ugye még nem késtem el?-ziláltam.
A szüleim csak mosolyogva ültek és néztek rám.
-Most mivan?
-Nyugodtan ülj le és reggelizz meg. Még csak 6:45 van.
-Hahaha! De vicces! Én meg azt hittem hogy elkések!
Azzal helyet foglaltam apa mellett és enni kezdtem a müzlimet.
-Mindent bepakoltál?
-Persze!
-Jólvan édes! Negyed nyolc körül indulj el! Nem árt ha kicsit hamarabb bent vagy!
-Rendben!
-Akkor mi mentünk Kim! Szia! Este találkozunk!
Kimentek. Reggeli után megfésülködtem és megmosakodtam.
-Azt hiszem elindulok!
-Vedd fel a nyakláncot!
-Ki van itt?-kérdeztem rémülten.
-Az én nevem Allora. Te pedig ha jól tudom Kimberly Fisher.
-Igeen. De te mi vagy?
-Az emberek többségének láthatatlan lény. Olyan vagyok mint te! Csak sokan nem látnak.
-Még mindig nem tudom mi vagy!
-Montery vagyok!
-Oké.. Nos Allora nekem sietnem kell mert suli van! Szóval szia!
-Jövök veled! Vigyázok rád és segítek neked! Ez a kötelességem! Mindig Megmondom majd hogy abban az esetben neked mi a legjobb! Érted?
-Hogyne! Akkor viszont menjünk!
-Tudod merre kell menni?
-Ja nagyjából!
Sétáltunk egy ideig aztán megérkeztünk az új sulim elé. Óriási volt és nagyon szép.